Kiárusítás. Nekiálltunk számba venni, hogy mi az, amit még használni fogunk majd az új épületben, és mi az, ami már nem jön velünk tovább. Olyan dolgokat is eladtunk, ami ugyan jó lenne később, de a tárolással nagy eséllyel tönkre menne. Mindent valamivel a piaci ár alá lőttünk be a garázsvásáron, hogy ne sokáig tárolgassuk. Ami beérkezett, az mind ment az épületalapba (képletesen és konkrétan is).  Így került eladásra például a korábbi bejárat feletti plexi tető a gerendákkal együtt és lett Gézáéknál új funkciója, vagy épp került hozzánk néhány bútor, megint máshoz az irodai számítógép és így tovább. Sokáig tervezgettük, hogy mi az, amit mindenképp használnánk és mi az, amit nincs értelme raktározni. Egyes esetekben nehéz volt a józan észre hallgatni az érzelmek helyett. Nem is gondolnánk, mennyi emlék tud összegyűlni pár év alatt is. Nem bírtam kidobni a régi gyülekezeti táblát sem, felraktam hátra a műhelybe. Néha az érzelmek diktálnak.

A régi tabló